Köszöntő

2024. január
Köszönjük Tisztelt Olvasóinknak, hogy az elmúlt évben kitartottak mellettünk, s így lapszámaink egy induló népszerű-tudományos folyóirat fogyási statisztikáihoz képest az elvárt kétszeresével kelnek el, így lapunk megérhette a második évfolyamot.
Köszönjük Tisztelt Olvasóinknak, hogy az elmúlt évben kitartottak mellettünk, s így lapszámaink egy induló népszerű-tudományos folyóirat fogyási statisztikáihoz képest az elvárt kétszeresével kelnek el, így lapunk megérhette a második évfolyamot.
Jelen számunk tanulmány rovatában öt cikket olvashatnak. Hermann Róbert a Görgey család nyolc évszázados történetét írta meg. Ezúttal a legismertebb családtag, a 48-as tábornok, Görgei Artúr személye nem kerül előtérbe, ellenben jó áttekintést kaphatunk a Szepes vármegye egy részét a 13. században szlávokkal betelepítő Görgey család történetének kezdeteiről, a reformáció elterjedésében betöltött szerepükről, egészen a 19. századi fontosabb eseményekig.
Pest városának régi, még a Fiumei úti sírkert előtti temetőiről értekezik Eötvös György. Pesti sétáink alkalmával nem is sejtjük, hogy a mai belváros területén milyen szép számú és nagy kiterjedésű temetők voltak városszerte, amelyeket az idők során, a város fejlődésekor felszámoltak.
Farkas Kristóf Vince írása a Jászkun kerület első földmérőjéről, idősebb Bedekovich Lőrincről, szakmai munkásságáról és családja történetéről szól. A cikk megírására való felkérést egy jó pár évvel ezelőtti karcagi kirándulás ihlette. A folyóvíz, sőt bármilyen víz nélkül, lenyűgöző látványt nyújtva a puszta közepén áll egy nagy méretű, Bedekovich által tervezett kőhíd. Egykoron alatta zúgott a Zádor-ér, amely a híd 1809. évi megépítése után két évtizeddel elsodorta a kilenclyukú híd két szélét. A ma már csak öt nyílásával látható építmény megindítja a történelem iránt fogékony elmét; ezen gyalogolt át Petőfi Sándor, amikor a pusztát járta, s ezen kocsizott át 1849 januárjában a Debrecenbe tartó országgyűlés és a kormány.
Szociográfiai tanulmánynak is megfelel Kis József munkája, amely a 18. század végén hazánkba érkezett báró Wardener családról szól. 20. századi elszegényedésüket és hányatott sorsuk alakulását mutatja be a szerző.
Két tanulmánnyal folytatjuk a munka világa családkutatási vonatkozású iratainak bemutatását. Most a hazai nyomdászok történetével foglalkozunk; a tanulmány rovatban több nyomdászcsaládra tér ki Kis Krisztián Bálint, míg a szakmai műhely rovatban egy olvasói levélből szerkesztett cikk kapott helyet: a nyomdaalapító Ruszke Lipót személyétől kiinduló családtörténet-kutatási eredményeket és a kutatás tanulságait ismerteti Németh László.
A szakmai műhely rovatban olvasható még Tóth Vilmos cikke a győri temetőben található síremlékek családtörténeti forrásként való felhasználásáráról, valamint Lakatos Andornak a kalocsai Matricula-Historia-online-ról szóló összegzés igényével megírt tanulmánya.
A mesterséges intelligencia levéltári alkalmazásának egy példáját mutatja be Hegedűs István. A Magyar Nemzeti Levéltár és az Orosz Állami Hadilevéltár közötti egyezményt követően a Szovjetunióba elhurcolt hadifoglyok 682 ezer nyilvántartó kartonjának digitális másolatait a levéltár mesterséges intelligencia segítségével dolgozta fel.
A hátsó borítón bemutatunk egy értékes iratfajtát, amely a legtöbb vármegyei levéltárban megtalálható. Az útlevélkérelem nemcsak kiváló adatforrás a családkutatók számára, de társadalomtörténeti gondolatébresztő is.
Tartalmas időtöltést, jó szórakozást kíván,

2024. január 16-án

Kollega Tarsoly István
főszerkesztő

Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

Pest város régi temetői

Pest város régi temetői

A főváros pesti oldalán ma alapvetően két nagy temetőt ismerünk, a Fiumei úti sírkertet, vagyis a régi Kerepesi úti temetőt és a Rákoskeresztúri Köztemetőt. Természetesen részben léteznek még az 1950-ben a fővároshoz csatolt környező települések temetői is, de ezeket már vagy bezárták, sok esetben fel is számolták, vagy ha működnek is, csak a helyi lakosság temetkezik oda. Bár a két nagy temető közül a Fiumei úti temető már több mint 170 éves, talán érdekes lehet a családtörténeti kutatás során, ha tudjuk, hogy a megnyitása előtt hová temetkeztek a város lakói.

Idősebb komori Bedekovich Lőrinc és családja

Idősebb komori Bedekovich Lőrinc és családja

Idősebb komori Bedekovich Lőrinc (1751–1823) a Jászkun kerület első földmérője volt 1779 és 1819 között, sőt a kora újkori magyar földmérés és vízrendezés egyik jelentős személyiségének is tekintehető, aki úttörő munkát végzett a hatalmas kiterjedésű alföldi térségben. Családjának története is fordulatos, sok tanulságot rejt magában. Sorsa és munkássága egyúttal azt is példázza, hogy egy-egy ma már félig-meddig elfeledett létesítmény alkotójáról és családjáról alapos kutatás során számos információ tárható fel.

A „koldus báró” Wardener család borsodi ága

A „koldus báró” Wardener család borsodi ága

Az 1912-es stockholmi olimpia egyik nagy magyar reménysége, majd csalódása, báró Wardener
Iván története a mai napig foglalkoztatja a sporttörténet kedvelőit. A „részeges báró” italozó életmódja okán nemzetközi sportsikereket nem arathatott ugyan, de kiemelkedő tehetsége és szerethető egyénisége miatt azonban sokakban maradandó emlékeket hagyott. Rokonszenves, az öngúnyt sem nélkülöző, felvágástól mentes személyiségéhez az is hozzájárult, hogy bár igen előkelő családból származott, ő maga pályatársai legszegényebbje volt, akinek ruházata mindössze két öltönyből állt. De mi vezetett egy bárói család elszegényedéséhez, s hogyan alakult a família további sorsa a 20. században?