Tanító őseink

A KORA ÚJKORI VÉGRENDELETEK A CSALÁDTÖRTÉNETI KUTATÁSOK SZOLGÁLATÁBAN – Előző lapszámunkban e közlemény első része áttekintést adott a magyarországi végrendelet-kutatásnak a kora újkorra vonatkozó legfontosabb eredményeiről, valamint arról, hogy hol és hogyan érhetők el e források, kb. mennyi készült, illetve mennyi maradt fenn belőlük. Szó esett a kutatási lehetőségeket korlátozó tényezőkről is, köztük a családnevek használatának problémáiról is. A szerző korábbi kutatásaiból, győri végrendeletek segítségül hívásával olvashattunk példákat egy-egy elemzett jelenségre. Közleményünk második részében a végrendeletek családtörténeti szempontból történő hasznosíthatóságáról esik szó bővebben.

Az egyes felekezetekhez való tartozás igen sokáig nagyban befolyásolta az emberek sorsát, s ez különösen fontos szerepet játszott a házasságkötésekkor, ha másért nem, hát azért, mert vegyes házasságok esetén a születendő gyermekek vallása a család számára megkerülhetetlen kérdés volt. Ebből következően mindig meg kellett állapodni, hogy a megkötendő házasságból származó gyermekek majd milyen vallásban fognak nevelkedni. Emiatt is nagy gondot fordított a társadalom arra, hogy csak olyanok házasodhassanak össze, akik között esketési akadály nem áll fenn, vagy az alól felmentést kaptak. A 18. század végén még alapvető elvárás volt, hogy keresztények felekezeten belül, de legalább más keresztény felekezetbeliekkel kössenek házasságot. Ezért volt fontos annak igazolása, hogy a házasulni vágyók mikor, hol, ki által lettek megkeresztelve.

A család múltja iránti érdeklődés általában a gyerekkori élményekből, nosztalgiából, az elődök iránti tiszteletből vagy szeretetből ered. A kutatás tele van meglepetésekkel, élményekkel, de egyúttal szembesít múltbéli traumákkal is. Az én történetem elsősorban abban különbözik sok családkutatástól, hogy a visszatekintés eredménye nem egy kockás füzetbe írt, fiókba rejtett, unokákra hagyományozott családi legendárium, vagy vitrinbe helyezett szépen bekötött, nevekkel ellátott, szerteágazó fa, hanem egy család- és kortörténeti regény lett. Első könyvem – A széna illata – több ezer olvasómnak jelenthetett élményt és máig nem szűnik az érintett közösség érdeklődése a történet iránt. Hogyan is kezdődött?