Köszöntő

2025. április
A szerkesztőség tagjai köszöntik a Tisztelt Olvasót a Családfa Magazin 2025/2. számának megjelenése alkalmából.

Előző számunkban megjelent Betyárok családfája cikkünk után folytatjuk a betyárokról szóló sorozatunkat. Lesz Éva tanulmányának elején összefoglalja a magyar betyárvilág történetét, tisztázza a tévhiteket, majd bemutatja az egyik betyártűzfészekben, a somogyi erdőségben rejtőzők életét. A szerző levéltári iratokkal bemutatja a kitaszítottakká váltak kegyetlenkedését, amely a 19. század második felére mély társadalmi feszültséget okozott, s nem maradhat kétség a betyárság felszámolásának szükségességéről.

A következő cikkünk szerzője, Nagy Balázs Vince a híres bakonyi betyár, Milfajt Ferkó halálba vezető életútját levéltári kutatásainak alapján mutatja be. E két cikk egymást megerősítve és kiegészítve rántja le a leplet a betyárvilág romantikájáról.

Szekeresgazdáknak nevezték a komáromi városi törpebirtokos nemeseket, amely nem foglalkozást, hanem egy társadalmi csoportot jelentett, leginkább azokét, akik díszruháikban a rendszeresen megtartott városi bandériumi felvonulásokon részt vettek. Lengyel Ákos tudományos alapossággal foglalja össze és mutatja be ezt a különleges társadalmi réteget. A komáromi szekeresgazdák fontos szerepet töltöttek be a dunai hajóvontatásában, a fakereskedelemben és a kertészet művelésében.

A Szakmai műhely rovatunkban Kárpáti Miklós Nyomozás egy titokzatos Rédey gróf ügyében című módszertani tanulmánya olvasható. A szerző eredetileg a Fejér vármegyei Velence egykori, a II. világháborúban elpusztult kastélya történetét szerette volna feldolgozni, s kutatása közben a tulajdonos személyére terelődött figyelme. A szerző bravúrosan használja mindazokat a forrásokat: anyakönyvek, gyászjelentések, nemességi és birtokiratok, korabeli szakirodalom és sajtó, amelyek feldolgozásával eljut a „titokzatos gróf” valódi személyének kilétéhez, s végül a rejtély megoldásához.

A Házasságkötéshez szükséges tanúsítványok című sorozatunkhoz ezúttal is a nagyszalontai református anyakönyvből emeltünk ki egy, a cigányság társadalmi helyzetét, szokásait, megítélésüket, asszimilációs törekvéseit, letelepedési igyekezetüket megvilágító 18. század végi bejegyzést.

Szemle rovatunk három cikket tartalmaz, két könyvismertetést és egy amerikai családtörténész nemrég, az Amerikai Egyesült Államokban megjelent, a saját családtörténetének kutatása közben felmerült gondolatainak magyar nyelvű fordítását.

Az első könyvismertetés az Abaúj vármegyei nemesség 1427 és 1789 közötti történetét feldolgozó, Kassán megjelenő kötetéről szól, a másik pedig Botlik József monográfiája a délvidéki népirtás 1944 és 1948 közötti történetéről, amely az egykori Jugoszlávia nemzetiségi eloszlását, a magyarság demográfiáját gyökeresen megváltoztatta, s a Délvidéken élt családok tízezrei tűntek el.

Botos Katalin olvasói levelében bemutatja levéltári dokumentumok feldolgozásával és személyes emlékek, különösen a II. világháború és az 1956. évi forradalom eseményeinek felidézésével, saját családja történetét.

Végül örömmel tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy Kovács Eleonóra lapunk főszerkesztő-helyettese március 17-én summa cum laude eredménnyel megvédte a Grófnő, színésznő és írónő az élet színpadán. Apraxin Júlia pályája 1830–1903 című doktori disszertációját. Értekezését hamarosan lapunk hasábjain is bemutatjuk. Gratulálunk!

Kollega Tarsoly István
főszerkesztő
Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

A komáromi szekeresgazdák

A komáromi szekeresgazdák

A szekeres gazda kifejezés a régiségben nem a foglalkozás megjelölésére szolgált, hanem többnyire a maga földjén gazdálkodó, módosabb paraszti életmódot folytató rétegre vonatkozott. Komáromi viszonylatban azonban egy városban élő társadalmi réteget neveztek így: a nagyobb földbirtokkal rendelkezőket telkes gazdáknak, míg a kevesebb mint öt katasztrális hold földdel rendelkezőket, vagy más foglalkozást űzőket szekeresgazdáknak nevezték. A köznyelv általánosítva a városban élő nemesek endogám csoportját is egyszerűen szekeresgazdáknak nevezte. A komáromi szekeresgazdák első említése az 1720-as évekből származik, elkülönült közösségként azonban csak az 1750–60-es évektől tekinthetünk rájuk. A szekeresgazda családok többsége ugyanis nemességgel rendelkezett, bár akadt rá példa, hogy hűséges munkásukat, szolgálójukat is „maguk közé emelték” és a családi örökségbe, illetve a gazdák által kiállított komáromi bandériumba is bevették. Ennek következtében beszélhetünk egy rétegből adódó asszimilációs erőről is. Mindezek után feltehetjük a kérdést, kit is tekinthetünk komáromi szekeresgazdának? Egyszerűen megfogalmazva azt a személyt, aki a gazdák díszviseletét használta, illetve a komáromi városi – másnéven gazda – bandérium felvonulásaiban részt vett.

bővebben
Nyomozás egy titokzatos Rédey gróf ügyében

Nyomozás egy titokzatos Rédey gróf ügyében

Az alábbi írás egy háborús sérülései miatt lebontott, majd elfeledett velencei épület, a Rédey-kastély történetét járja körül. Az egykori tulajdonos (és talán építtető), Rédey Richárd családi hátterének, életrajzának eredetileg csak kisebb szerepet szántunk, de a kutatás egy idő után valóságos családtörténeti nyomozássá vált, a mozaikkockák helyrerakásához újabb és újabb forrásokat kellett segítségül hívni. Talán nem lesz érdektelen olvasmány azoknak, akik hasonlóan nagy fába vágják a fejszéjüket. Nem mellesleg jól példázza a hely- és a családtörténet mindkét terület számára hasznos összekapcsolódását.

bővebben
Házasságkötéshez szükséges tanúsítványok II.

Házasságkötéshez szükséges tanúsítványok II.

Volt olyan időszak, amikor bizonyos származású, jogállású emberek házasodása hatósági engedélyhez volt kötött. Cigány származású emberek esketéséhez például a mi esetünkben főszolgabírói engedély is szükséges volt. Példánk – sorozatba illően – a nagyszalontai református anyakönyvek átvizsgálásakor került napvilágra.

bővebben