„Lepsénynél még megvolt…”

Az arizónai Tombstone városkában 1881. október 26-án, délután 3 óra körül híres-hírhedt vadnyugati fegyverforgatók pisztolypárbajának volt tanúja egy kora harmincas éveiben járó nő.
A lövöldözés egy keskeny telken zajlott le az Old Kindersley nevű karám (angol rövidítése O.K. Corral volt, így híresült el a hely) hátsó bejáratától nem messze. Az egy percig sem tartó fegyverpárbaj mind a mai napig foglalkoztatja a vadnyugat történetét feldolgozó írókat és filmeseket.

Gazdagnak és befolyásosnak lenni nem lehet rossz, sokan cserélnének azokkal, akiknek ez a történelem során megadatott. Ilyenkor a felületes szemlélő elsősorban az uralkodókra gondol, akik emberi mértékkel mérve szinte bármit megtehettek és megvehettek. Az élet egy nem is annyira jelentéktelen területén azonban nem voltak irigylésre méltóak: a párválasztásban, mert az nem csupán rajtuk múlott, hiába „ólálkodott” Ámor a közelben. Az életkor, a szülők rugalmassága, a hatalmi konstelláció, az esetleges özvegység mind-mind korlátozták döntésüket. Semmi udvarlás és ismerkedés tehát, mindez az esküvő utánra maradt, és mivel válás nem létezett, a házasság nemegyszer súlyos következményeivel kellett élniük tovább. A házasság megszüntetése terén viszont voltak, akik az egyház által egyedül elfogadhatónak tartott körülményt hajlamosak voltak meggyorsítani, elég csak VIII. (Tudor) Henrik (1509–1547) angol uralkodóra gondolnunk.

Előfordul a kutatás során, hogy egy személy, egy esemény minden lényeges adata a szemünk előtt van, de mégsem tudatosodik bennünk, hogy milyen jelentősége van. Akár egy helyszín, akár egy esemény, vagy éppen egy személy kapcsolati hálója is ismert lehet számunkra, s csak később döbbenünk rá a jelentőségére és illesztjük be a helyére a hiányzó mozaikdarabot. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a családi emlékek, „legendák” néha igazolást nyernek, vagyis van valós magja a családi emlékezetben őrzött információknak. Lantai Sándor rövid élete is ilyen nem tudatosított ismeret, részben Várpalota helytörténetéhez, részben Petőfi Sándor életrajzához, megerősítve egyúttal azt a nézetet, hogy a lokális történet és a családtörténet szoros kapcsolatban áll egymással.

A történelem és művészettörténet iránt érdeklődők elsősorban a nádasdladányi kastély felépítése és az itt egyesített családi gyűjtemények jelentősége miatt tisztelik Nádasdy Ferenc grófot. Ugyanakkor a főúr a dualizmus kori sportélet különböző területein máig ható fontos események résztvevője, rendezője, illetve esetenként napjainkban is működő szervezetek alapítója és megbecsült vezetője volt. A tanulmány azt foglalja össze, hogy a vadásztársadalom múlt iránt érdeklődő tagjai miért tekint(het)ik őt szeretett sportjuk egyik példamutató személyiségének.

Az alábbiak kissé rendhagyó módon villantják fel előttünk egy családtörténet-kutatás lehetséges eredményeit. A megszerzett, eredményesen felkutatott adatok elbeszélhető eseménysorrá, a kellő
mennyiségű információ birtokában megismert ősök jellemezhető, leírható, ábrázolható személyekké válnak, s történetük is megidézhető, ahogy azt a levéltári forrásokat már csak foglalkozása révén is kiválóan ismerő, néhai Maksay Ferenc, a történelemtudomány doktora, az Országos Levéltár főlevéltárosa tette az 1970-es években. Az ő szépirodalmi igényességgel megírt, családtörténeti adatokra támaszkodó „krónikájának” részletét olvashatják. Erdélyi református lelkész felmenőinek története elevenedik meg e rövid részletből, amelyben Maksai Zsigmond zaláni református lelkész alakján keresztül nemcsak a családdal, de azokkal a körülményekkel is megismerkedhet az olvasó, amelyek az egyes korszakokban meghatározták az akkor élt emberek életét. A makroszinten bekövetkezett események hatása ez a mikrovilágra, amely a szövegben kibontakozik, miközben az adatokkal „felruházott” ős egy történet szereplőjeként jelenik meg előttünk.

Stílusában régi korokat idéz, ám a 19. században épült a nádasdladányi kastély, a Nádasdy család egykori rezidenciája. A különleges épület nemcsak tulajdonosa lakhelye volt, hanem dekorációjával,
berendezésével, arcképgyűjteményével a nemzetség emlékezetét és dicsőségét is szolgálta. A történeti megjelenés mögött ugyanakkor modern épületgépészeti megoldások biztosították a lakók kényelmét. A második világháborúban kirabolt, majd méltatlan állapotban és funkcióban tartott épület a rendszerváltás után új életre kelt.