A tanulmány címét Nóti Károly híres kabaréjelenetéből kölcsönöztük. A jelenetben előforduló helyszín
akár lehetett a cikkben előforduló pihenőhely is.
Közismert, hogy a Nyugat-Európába utazó magyar arisztokraták milyen fontos tapasztalatokkal
tértek haza a 19. században. Így volt ez később is és az utazók gyakran követendő példákkal találkoztak
szinte az élet minden területén. Párhuzamosan a polgárosodással, illetve az arisztokraták társadalomban
betöltött szerepének változásával e réteg tagjai is egyre fogékonyabbak lettek jövedelmük alternatív kiegészítése
terén, sok esetben pedig – helyzetükből fakadóan többnyire komolyabb kockázat nélkül – személyes
érdeklődésből is kipróbálhattak másutt bevált, de Magyarországon újdonságnak számító jó módszereket, technikai
vagy üzleti újításokat. Egy család története szempontjából – társadalmi állására való tekintet nélkül –
lényeges és fontos, hogy sikerül-e megújulnia, követi-e a világ változásait, s hogy tagjai közül ki(k) az újító(k),
és miként valósítják meg elképzeléseiket. Az alábbiakban olvasható történet egy érdekes arisztokrata kísérletet
mutat be, amely nagy érdeklődést váltott ki a maga korában.
Angliában szerzett tapasztalatai alapján, és látva, hogy itthon ilyen még nincs, gróf Nádasdy Tamásné 1927-
ben úgy határozott, hogy a Budapestet Székesfehérváron át a Balatonnal összekötő országút mellett, Polgárdi,
és a Nádasdy-uradalmak egyik birtokközpontja, Lepsény között országúti bárt létesít. A Nádasdy-bár, ahogy
a legtöbben ismerték, ettől az évtől a kora 40-es évekig, a nyári szezonban várta vendégeit. Hasonló útmenti
bárt nem ismerünk a korszakban hazánkban, az I. világháború előtt csupán Budapesten a belvárosban működött
egy Amerikai Buffet nevű, a tengerentúli országot arculatában is megidéző, látványosságként is számontartott
vendéglátóhely.
