Állami anyakönyvek kutatása a levéltárban – Jogszabályi környezet és problématérkép

CSALÁDTÖRTÉNETI ADATOK AZ EGODOKUMENTUMOKBAN – Családtörténet-kutatás forrásai című sorozatunk a kutatói nézőpontokat szem előtt tartva, az adattartalmak fellelhetőségére koncentrálva mutatja be mindazt, ami a családtörténet-kutatás szempontjából hasznos lehet. Ezúttal a magániratok egy sajátos csoportját, az úgynevezett egodokumentumok főbb típusait tekintjük át családtörténeti szempontból.

A családtörténet-kutatásban számos olyan forrástípus van, amely akkor kerül előtérbe, amikor a kutató már túl van az alapvető iratok áttanulmányozásán, pedig közülük több olyat is ismerünk, amelyek esetenként akár a hiányzó anyakönyvi adatok pótlására is alkalmasak. Ilyenek az egészségügyi dokumentumok is, amelyek az említett hasznosságon túl új megvilágításba helyezhetik egy család történetét, lendületet adva ezáltal a kutatásnak. Tanulmányunk ismerteti e forráscsoport jellegzetességeit, típusait, adattartalmait, fennmaradásuk esélyét, valamint a kutatást szabályozó jogszabályokat. Elsősorban Budapest Főváros Levéltára (BFL) gyűjteményére alapozva tekinti át az egészségügyi iratok világát kitekintést adva más intézmények iratanyagára is.

A számos genealógiai adatot tartalmazó, ugyanakkor művelődéstörténeti szempontból is érdekes források – a keresztelői, házassági és temetési meghívó- és értesítőlevelek – általános jellemzőivel a tanulmány előző lapszámban megjelent I. része foglalkozott. E közlemény a forrástípusból nyerhető genealógiai adatok – számos példával szemléltetett – részletesebb bemutatására vállalkozik, hiszen leginkább ez kelti fel a családtörténettel foglalkozó kutatók érdeklődését.