Állami anyakönyvek kutatása a levéltárban – Jogszabályi környezet és problématérkép

Egy zárt Facebook-csoport indult útjára 2024 februárjában, amelynek tagjai egyvalamiben biztosan osztoztak: mindannyian az Amerikába kivándorolt felmenőik vagy más családtagjaik történetét kutatták. Ki a dédnagyapa fotóját, ki egy elfeledett levelet, ki egy különös családi történetet hozott magával és osztotta meg, miután belépett. Ami kezdetben csak egy online találkozási pont volt, néhány nap alatt élő közösséggé alakult – majd megszületett belőle az Óhazából az Újvilágba könyvsorozat is.

A családtörténet-kutatást sok más tudomány segíti, így például a nyelvészet, azon belül is a névtan. A családok által viselt családnevek és az egyének keresztnevei sem puszta véletlenek folytán születnek, sok esetben magukban hordozzák a család múltját és hagyományát, legyen az akár vallási eredetű, akár a foglalkozással összefüggő. Ízelítőül a mesterségeknek a családnevekben való tükröződésével
foglalkozunk.

A székesfehérvári püspökség a veszprémi egyházmegye területéből kihasítva a Dunántúl északkeleti részén 1777-ben jött létre. A csaknem 250 éves püspökség levéltára azonban korábban keletkezett iratanyagokat is őriz: így az egykori székesfehérvári társaskáptalan 18. századi gazdasági iratait; az első püspök által Veszprémből elhozott, a területre vonatkozó vizitációkat, jövedelem- és lélekösszeírásokat. Újabban a folyamatosan zajló plébániai iratmentések során is kerülnek őrizetükbe barokk kori források, ezzel párhuzamosan pedig megkezdődött az eredeti plébániai anyakönyvek digitalizálása a püspöki hivatal anyagában őrzött anyakönyvi másolatokkal együtt.