A Szerkesztőség tagjai köszöntik a Tisztelt Olvasót a Családfa Magazin 2026/4. számának megjelenése alkalmából.
Ötszáz éve volt augusztus 29-én annak, hogy néhány óra alatt megváltozzon a Magyar Királyság arisztokrata és köznemesi rétegének, de kijelenthető, hogy minden társadalmi csoportjának családi összetétele. A töröktől elszenvedett súlyos vereség máig nem ismert számú elesett, a csata után kivégzett vagy rabságba hurcolt katona halálát okozta. Neumann Tibor történész, a korszak kiváló szakértője tanulmányában kísérletet tesz arra, hogy bemutassa a mohácsi vész okozta társadalmi vérveszteség genealógiai hatásait. Írásában arról is olvashatunk, hogy egy történészcsoport megpróbálja összeállítani a mohácsi csatában elesettek minden kétséget kizáróan bizonyított névsorát. A feladat nehézségére jellemző, hogy ez ideig mindössze 250 nevet tudtak bizonyítani. Jellemző példa, hogy Nagy Iván nemesi családtörténeti munkájában ugyan az olvasható, hogy a család közlése szerint Tarsoly Gergely 300 katonájával részt vett a csatában és elesett, azonban a bizonyított listán nem szerepel a neve.
Kevés család mondhatja el magáról, hogy történetét a tatárjárás előtti időkig vissza tudja vezetni. Egy ilyen ritka kivétel a Kereskényi család, amelynek több mint nyolcszáz éves történetéből a 15. század végéig tartó első időszakot egy ma élő leszármazott, Kereskényi Dávid foglalta össze.
Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és halála alcímmel Bekő Tamás a Zala Megyei Levéltár munkatársa dolgozta fel a „Patkó-rejtély”-t. E lapszámban még csak felvezeti a megfejtéshez vezető utat, a megoldást a következő részben fogja elénk tárni. Egy biztos, a Patkó-banditát – hívják őt bárhogyan is – 1863. március 4-én felakasztották.
Az Egy tábornok élete, vitéz Somkuthy József, a Magyar Királyság honvédelmi minisztere című írást a Somkuthy család egyik, az Amerikai Egyesült Államokban élő tagja, Harkayné Somkuthy Josephine és a genealógus Bauer Marcell jegyzi. A tanulmány nemcsak a tábornoknak a miniszterségig felívelő, majd szerény körülmények között életét befejező életútját, hanem német eredetű csehországi – még Schitler néven kezdődő – családjának történetét is bemutatja.
Kossuth Lajost torinói emigrációjában 1877-ben felkereste egy „ceglédi százas küldöttség”. Kossuth ugyan korábban már visszautasította a ceglédiek kérését, hogy fogadja el Cegléd képviselőházi mandátumát, de az atyafiak annyira lelkesek voltak, hogy úgy döntöttek, mégis meglátogatják. Velük tartott a nyíregyházi Kállay Ákos is, aki a találkozás során a turini remetétől egy szőlőtőkét kapott. E Génuai Zamatos nevű szőlő történetét meséli el Holmár Zoltán tanulmánya családtörténeti kontextusban.
A mohácsi csatavesztést követő feltörekvő új családok egyikéről, a Koháryakról írt tanulmányt Fehér Mária a Bács-Kiskun Megyei Levéltár egykori főlevéltárosa. A mindvégig a Habsburg-házhoz hű tehetséges család 1685-ben grófi rangot kapott. István, a család egyik legtehetségesebb tagja még Thököly fogságában volt, amikor több rokonával együtt részesült e kiváltságban. Kiszabadulása után jelentős szerepet játszott Buda várának 1686. évi török alóli felszabadításában is, de nevéhez kötődik a már békeidőben, 1715-ben Kecskeméten alapított piarista iskola is.
Szakmai műhelyünkben a francia genealógia egyik digitális központját, a Geneanet internetes platformot mutatja be Szerényi Ildikó levéltáros (Magyar Nemzeti Levéltár), aki az Erasmus+ támogatásával 2026 júliusában részt vehetett a párizsi Genealógiai Szalon rendezvényén személyes tapasztalatokat szerezve az 1996 óta működő szervezetről.
Harsányi Péter kassai zsidó családkutatóval, Peter Absolon folytatott beszélgetést, amelynek szerkesztett változatával zárjuk a Magazin 2026-os évét. Az interjúból megismerhetjük az egykori kassai zsidóság múltjának fennmaradt emlékeit, kutatási lehetőséget is biztosító helyreállított temetőjét, valamint a JewishGen projekt adatbázisait.
Tartalmas időtöltést és eredményes családkutatást kívánok olvasóinknak.
főszerkesztő
