Nyomtatásban is megjelent a Családfa Magazin 2026. évi 4. száma

A Kereskényi vagy egyes forrásokban Köröskényi család egy régi, tekintélyes birtokos nemesi család volt a legrégibb időktől 1945-ig. A család eredete kapcsán a szakirodalom (Nagy Iván, Szluha Márton munkái) tévedésben voltak. Hont és Nyitra vármegyében is szerepelt a középkorban
Kereskényi nevű család, mivel mind a két vármegyében volt Kereskény nevű község. A Hont megyében élő Kereskényi család az 1430-as évekre kihalt, s az ő adataikat keverték a Nyitra vármegyeiekkel, amiből a jelenleg élő Kereskényiek származnak. A keveredés abból is adódik, hogy a napjainkat is megélt alsó- és felsőkereskényi Kereskényi család ősei a 15. század második feléig nem ezt a nevet használták. A család történetét több szakirodalom a 16. század elejétől kezdte tárgyalni, mivel az állandósult Kereskényi név ekkor tűnt fel a forrásokban. Kiváló szakmai segítők, kiemelve Neumann Tibort, valamint hosszas kutatás során sikerült tisztázni a család történetét 1221-ig visszamenően. A tanulmány a Kereskényiek őseit és említés szintjén az oldalági rokonokat mutatja be.

A dunántúli rablóvilág utolsó nagy virágkora a szabadságharc bukása és a kiegyezés közötti „zsandáros időkre” esett. Nehéz, sötét felhők jártak azokban az esztendőkben az ország felett. A zömében szökött katonákból és duhaj pásztorokból verbuvált csavargó bandák dicstelen működése nemcsak a közbátorságot, de az osztrák mintára kiépült csendőrség tekintélyét is alaposan megtépázta. 1862-re már ismét olyan gyakorivá váltak a fegyveres rablások és kegyetlenkedések országszerte, hogy a budai Helytartótanács több vármegyében is kénytelen volt a statáriális bíróság felállításáról rendelkezni, és egyúttal elhatározta: végleg felszámolja a törvényen kívüliek társadalmát.

A honvédelmi miniszterek sorában a kevésbé ismertek közé tartozik vitéz Somkuthy József (1883–1961) neve, annak ellenére, hogy hosszú katonai pályafutása végén érte a kinevezés. A pályáját az Osztrák–Magyar Monarchiában kezdő katonatiszt karrierje az első világháború után, a Horthy-korszakban teljesedett ki. Alig másfél hónapig töltötte be miniszteri tisztségét, melynek lezárása is érdekes történet. Ebben nem kis szerepe volt Hermann Göringnek, a Harmadik Birodalom második emberének.