Nyomtatásban is megjelent a Családfa Magazin 2026. évi 3. száma

Az aradi vértanúknak számos helyen, az ország több pontján emeltek szobrot, készítettek emléktáblát már az Osztrák–Magyar Monarchia idejében is. Közülük néhányat, amelyek a trianoni országvesztés hatására kikerültek Magyarország területétől, eltávolítottak. Nincs már meg az 1902. október 6-án Zomborban Schweidel József szülőháza falán felavatott emléktábla, de nem látható a Zombor főterén 1905-ben a vértanú születésnapján felállított, egészalakos szobor sem. Aradon az egykori kivégzettek sírjait is többször megbolygatták, míg végül tizenegy vértanú földi maradványait 1974- ben az Aradi Ereklyemúzeumban helyezték el. Az 1890-ben Aradon átadott közös emlékmű is hányattatott sorsot élt meg, 1920 után új helyszínt kerestek számára, de ott is többször megrongálták.
Fontos tehát, hogy a vértanúk magyarországi emlékezetét, a hozzájuk szorosan kötődő emlékhelyeket az utókor kiemelt figyelemmel ápolja, már csak azért is, mert egyetlen vértanú földi maradványa sincs a mai Magyarország területén. Az emlékhelyek közé tartozna Schweidel József tábornok legkisebb lányának, Annának és családjának kriptája, amely elhanyagolt és rendkívül rossz állapotban van Kápolnásnyék határában egy kis erdő közepén. A tanulmányban Schweidel József aradi vértanú és családjának történetét, valamint a kápolnásnyéki kripta hányattatott sorsát mutatjuk be.
Ezúton köszönjük meg Schweidel József ükunokája, Kirtsch Annamária segítségét a családi archívum rendelkezésre bocsátásáért, valamint a családi emlékezet közreadásáért.

ARTHUR KOESTLER CSALÁDJA ÉS ROKONSÁGA – A Koestlerek családfája Leopold nagyapámmal kezdődik, és velem ér véget.” – írta Arthur Koestler. Nyílvessző a végtelenbe című önéletrajzi írásának „Koestler-saga” című családtörténeti fejezetében. A 20. század egyik legnagyobb hatású magyar–brit írójának e közlése csak részben fedi a valóságot, családjának története azonban nem tanulság nélküli, rávilágít a 19. századi Európa üzletemberek és szélhámosok által alakított társadalmi és gazdasági hatásaira, mint ahogy a mindent elsöprő 20. századi szélsőséges politikai változások következményeire is.

Vidróczki Márton a magyar betyárvilág egyik legismertebb alakja, életéről mégis kevés konkrét adat maradt ránk. Sok más betyárral ellentétben nem került a rögtönítélő bíróság kezére, így releváns kihallgatási jegyzőkönyvek vagy fogolynyilvántartások nem állnak a rendelkezésünkre. Elsődleges források szűkében főként korabeli újságcikkekre, és a halálát követően terjedő legendákra támaszkodhatunk, amelyek nyomán mozaikosan kirajzolódik előttünk a híres betyár életútja. E közleményünk, folytatva a betyár életutak sorozatot, elénk tárja, hogy egyetlen személyről milyen sokféle „valósnak mondott” történet élhet a köztudatban, ugyanakkor szinte egyetlen biztos fogódzó az anyakönyv. A tanulmányból kiderül az is, hogy a nagy forrásértékű törvényszéki iratok, peranyagok hiánya vagy szűkös volta jócskán megnehezíti a feltárást.