Botos Katalin: Az endrődi Botosoktól a mai történészig

A szekeres gazda kifejezés a régiségben nem a foglalkozás megjelölésére szolgált, hanem többnyire a maga földjén gazdálkodó, módosabb paraszti életmódot folytató rétegre vonatkozott. Komáromi viszonylatban azonban egy városban élő társadalmi réteget neveztek így: a nagyobb földbirtokkal rendelkezőket telkes gazdáknak, míg a kevesebb mint öt katasztrális hold földdel rendelkezőket, vagy más foglalkozást űzőket szekeresgazdáknak nevezték. A köznyelv általánosítva a városban élő nemesek endogám csoportját is egyszerűen szekeresgazdáknak nevezte. A komáromi szekeresgazdák első említése az 1720-as évekből származik, elkülönült közösségként azonban csak az 1750–60-es évektől tekinthetünk rájuk. A szekeresgazda családok többsége ugyanis nemességgel rendelkezett, bár akadt rá példa, hogy hűséges munkásukat, szolgálójukat is „maguk közé emelték” és a családi örökségbe, illetve a gazdák által kiállított komáromi bandériumba is bevették. Ennek következtében beszélhetünk egy rétegből adódó asszimilációs erőről is. Mindezek után feltehetjük a kérdést, kit is tekinthetünk komáromi szekeresgazdának? Egyszerűen megfogalmazva azt a személyt, aki a gazdák díszviseletét használta, illetve a komáromi városi – másnéven gazda – bandérium felvonulásaiban részt vett.