Tóth Sándor rajza a pápai Barát utcai házról

Lantai Sándor, Petőfi Sándor elfeledett barátja

2024. október
Előfordul a kutatás során, hogy egy személy, egy esemény minden lényeges adata a szemünk előtt van, de mégsem tudatosodik bennünk, hogy milyen jelentősége van. Akár egy helyszín, akár egy esemény, vagy éppen egy személy kapcsolati hálója is ismert lehet számunkra, s csak később döbbenünk rá a jelentőségére és illesztjük be a helyére a hiányzó mozaikdarabot. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a családi emlékek, „legendák” néha igazolást nyernek, vagyis van valós magja a családi emlékezetben őrzött információknak. Lantai Sándor rövid élete is ilyen nem tudatosított ismeret, részben Várpalota helytörténetéhez, részben Petőfi Sándor életrajzához, megerősítve egyúttal azt a nézetet, hogy a lokális történet és a családtörténet szoros kapcsolatban áll egymással.
A tartalom megtekintéséhez be kell jelentkeznie. Kérjük . Még nem előfizető? Csatlakozzon hozzánk!
Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

Lélekidézés és időutazás

Lélekidézés és időutazás

Az alábbiak kissé rendhagyó módon villantják fel előttünk egy családtörténet-kutatás lehetséges eredményeit. A megszerzett, eredményesen felkutatott adatok elbeszélhető eseménysorrá, a kellő
mennyiségű információ birtokában megismert ősök jellemezhető, leírható, ábrázolható személyekké válnak, s történetük is megidézhető, ahogy azt a levéltári forrásokat már csak foglalkozása révén is kiválóan ismerő, néhai Maksay Ferenc, a történelemtudomány doktora, az Országos Levéltár főlevéltárosa tette az 1970-es években. Az ő szépirodalmi igényességgel megírt, családtörténeti adatokra támaszkodó „krónikájának” részletét olvashatják. Erdélyi református lelkész felmenőinek története elevenedik meg e rövid részletből, amelyben Maksai Zsigmond zaláni református lelkész alakján keresztül nemcsak a családdal, de azokkal a körülményekkel is megismerkedhet az olvasó, amelyek az egyes korszakokban meghatározták az akkor élt emberek életét. A makroszinten bekövetkezett események hatása ez a mikrovilágra, amely a szövegben kibontakozik, miközben az adatokkal „felruházott” ős egy történet szereplőjeként jelenik meg előttünk.

bővebben
Források az egyházi anyakönyvek előtti időkből I. – A kora újkori végrendeletek a családtörténeti kutatások szolgálatában

Források az egyházi anyakönyvek előtti időkből I. – A kora újkori végrendeletek a családtörténeti kutatások szolgálatában

Ha egy kutató őseit számba véve családfát szeretne készíteni, az összegyűjtött információk, dokumentumok tanulmányozása után leginkább az anyakönyveket kezdi „vallatni”, hogy azután további dokumentumtípusok (gyászjelentések, összeírások, temetői nyilvántartások stb.) átnézésével, esetleg tárgyi emlékek felkutatásával folytassa munkáját. E forrástípusoknak a családtörténeti kutatás során történő felhasználhatóságáról több értékes írás olvasható a Családfa Magazin korábbi lapszámaiban. De mit tegyen az a kutató, aki olyan korszakot szeretne kutatni, amelyből nem állnak rendelkezésünkre az említett iratok? Hiszen az egyházi anyakönyvezés – a polgárit néhány évszázaddal megelőzve – a nagyobb településeken is csak a 17. században kezdődött, vagy éppen a 18. század első felében; a gyászjelentések nyomtatása csupán a 19. század második felében terjedt el szélesebb körben; temetőink többsége pedig aligha „öregebb” 150–200 évesnél – nem is beszélve arról, milyen kevés bennük a tartósabb anyagból készült, feliratot is megőrző síremlék…

bővebben
Családok a Hortobágyon

Családok a Hortobágyon

A magyarság 20. századi történelmében többször előfordult, hogy egyes embereket vagy embercsoportokat
különböző okok miatt – legtöbbször ideológia, vallás, gazdasági helyzet, háború – lakóhelyük elhagyására kényszerítettek. Ilyen volt többek között a magyarországi zsidók deportálása, a magyarországi svábok elhurcolása málenkij robotra a Szovjetunióba, a csehszlovák–magyar lakosságcsere, a magyarországi németek át- és kitelepítése Németországba és a Budapestről való kitiltások. Ezek között különleges helyet foglal el a hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltak története 1950–1953 folyamán, mivel békeidőben, ártatlan magyar családokat vittek el magyar emberek, koholt vádak alapján, gyakran személyes bosszú vagy éppen anyagi haszonszerzés reményében.

bővebben