Köszöntő

2024. október
A szerkesztőség tagjai köszöntik a Tisztelt Olvasót a Családfa Magazin 2024/4. számának megjelenése alkalmával.
A szerkesztőség tagjai köszöntik a Tisztelt Olvasót a Családfa Magazin 2024/4. számának megjelenése alkalmával.
Lapszámunk Tanulmányok rovata négy cikket tartalmaz. E. Kovács Péter most Hunyadi Mátyás királyt mutatja be mint magánembert, jó példát hozva arra is hogyan kell egy tudományos cikket szórakoztató formában megírni.
Budai László egy elfeledett várpalotai személy, Lantai Sándor rövidre szabott életét dolgozta fel. A 23 évet élt, tehetséges költő neve leginkább azért maradt fenn, mert Petőfi Sándor legszűkebb baráti köréhez tartozott. Nemcsak Lantairól és családjáról olvashatunk, hanem a bepillantást nyerhetünk a korszak ifjúságának mindennapjaiba is.
Előző számunkban részletesen foglalkoztunk a Nádasdy családdal, amit most – mintegy levezetésként – gróf Nádasdy Ferenc életének egyik legfontosabb tevékenységével, a vadászattal zárunk. Bányai Balázs szakavatottan fűzte egybe a családtörténetet a vadászattörténettel; megtudhatjuk, hogy Nádasdy a vadászatot nem úri passzióként űzte, de letette a hazai vadászat és vadgazdálkodás szakmai alapjait is.
Az egykori levéltárosról, Maksay Ferencről valószínűleg nem sokan sejtették, hogy a történettudományon kívül az irodalom is foglalkoztatta. Az Országos Levéltár negyven éve elhunyt levéltárosa saját ükapja életének utolsó napját írta le lírai hangvétellel, családtörténeti keretbe ágyazva. A kéziratot Maksay fia, Gábor juttatta el szerkesztőségünkbe. Közlésével emléket állítunk egykori kiváló történész-levéltáros kollégánknak.

Szakmai műhely rovatunkban Horváth József tanulmányának első része olvasható, amelyben részletesen van szó a kora újkori végrendeletekről. Az anyakönyvek előtti korszak e fontos forrásainak adatai néhány generációval kiegészítik a családfákat. A legtöbb levéltár külön gyűjteményben őrzi e forrástípust, számos helyen feldolgozták és publikálták is azokat. E részben a szerző összefoglalja a kötetekben kiadott végrendeleteket, valamint tájékoztatást nyújt a levéltárakban őrzött anyagok kutatási lehetőségeiről.

A hortobágyi kényszermunkatáborokba 1950–1953-ban kitelepített családok történetét dolgozza fel Lesz Éva levéltáros, egyúttal segít az elhurcoltakra vonatkozó levéltári kutatá-sokban.

Szemle rovatunkban a Magyar Nemzeti Levéltár kiadásában megjelent Keresem őseimet című családtörténet-kutatás alapjait bemutató könyvet ismertetjük. Itt számolunk be a Nyíregyházán megtartott Kállay világtalálkozó apropóján rendezett konferenciáról is. Az előadások a Kállay család jeles tagjaival foglalkoztak a történettudomány kiváló mesterei tolmácsolásában.

Előző számunkban jeleztük, hogy olvasóink leveleiből is hamarosan közzéteszünk néhányat. B. Nagy Éva egy családi legendának járt utána. Bár a kapcsolatot végül nem sikerült feltárnia a saját famíliája és a török Kücsük pasa által feleségül vett Kállay-lány között, a közvetett bizonyítékok mégis elgondolkodtatják a kutatót és a történet olvasóit. Másik olvasói levelünk a helyreigazítások sorába tartozik. A 2023. évi 3. számunkban megírtuk, hogy Perczel Zita nagyapja a sátoraljaújhelyi polgármester Reichard Salamon volt. A család másik ágán ma is élő egyik leszármazott egy őt ábrázoló festménnyel egészítette ki cikkünket.

Tartalmas időtöltést, hasznos ismeretszerzés kívánok olvasóinknak.

Kollega Tarsoly István
főszerkesztő

Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

Életmódja: vadászat – Gróf Nádasdy Ferenc (1842–1907) vadászatai

Életmódja: vadászat – Gróf Nádasdy Ferenc (1842–1907) vadászatai

A történelem és művészettörténet iránt érdeklődők elsősorban a nádasdladányi kastély felépítése és az itt egyesített családi gyűjtemények jelentősége miatt tisztelik Nádasdy Ferenc grófot. Ugyanakkor a főúr a dualizmus kori sportélet különböző területein máig ható fontos események résztvevője, rendezője, illetve esetenként napjainkban is működő szervezetek alapítója és megbecsült vezetője volt. A tanulmány azt foglalja össze, hogy a vadásztársadalom múlt iránt érdeklődő tagjai miért tekint(het)ik őt szeretett sportjuk egyik példamutató személyiségének.

bővebben
Lélekidézés és időutazás

Lélekidézés és időutazás

Az alábbiak kissé rendhagyó módon villantják fel előttünk egy családtörténet-kutatás lehetséges eredményeit. A megszerzett, eredményesen felkutatott adatok elbeszélhető eseménysorrá, a kellő
mennyiségű információ birtokában megismert ősök jellemezhető, leírható, ábrázolható személyekké válnak, s történetük is megidézhető, ahogy azt a levéltári forrásokat már csak foglalkozása révén is kiválóan ismerő, néhai Maksay Ferenc, a történelemtudomány doktora, az Országos Levéltár főlevéltárosa tette az 1970-es években. Az ő szépirodalmi igényességgel megírt, családtörténeti adatokra támaszkodó „krónikájának” részletét olvashatják. Erdélyi református lelkész felmenőinek története elevenedik meg e rövid részletből, amelyben Maksai Zsigmond zaláni református lelkész alakján keresztül nemcsak a családdal, de azokkal a körülményekkel is megismerkedhet az olvasó, amelyek az egyes korszakokban meghatározták az akkor élt emberek életét. A makroszinten bekövetkezett események hatása ez a mikrovilágra, amely a szövegben kibontakozik, miközben az adatokkal „felruházott” ős egy történet szereplőjeként jelenik meg előttünk.

bővebben
Források az egyházi anyakönyvek előtti időkből I. – A kora újkori végrendeletek a családtörténeti kutatások szolgálatában

Források az egyházi anyakönyvek előtti időkből I. – A kora újkori végrendeletek a családtörténeti kutatások szolgálatában

Ha egy kutató őseit számba véve családfát szeretne készíteni, az összegyűjtött információk, dokumentumok tanulmányozása után leginkább az anyakönyveket kezdi „vallatni”, hogy azután további dokumentumtípusok (gyászjelentések, összeírások, temetői nyilvántartások stb.) átnézésével, esetleg tárgyi emlékek felkutatásával folytassa munkáját. E forrástípusoknak a családtörténeti kutatás során történő felhasználhatóságáról több értékes írás olvasható a Családfa Magazin korábbi lapszámaiban. De mit tegyen az a kutató, aki olyan korszakot szeretne kutatni, amelyből nem állnak rendelkezésünkre az említett iratok? Hiszen az egyházi anyakönyvezés – a polgárit néhány évszázaddal megelőzve – a nagyobb településeken is csak a 17. században kezdődött, vagy éppen a 18. század első felében; a gyászjelentések nyomtatása csupán a 19. század második felében terjedt el szélesebb körben; temetőink többsége pedig aligha „öregebb” 150–200 évesnél – nem is beszélve arról, milyen kevés bennük a tartósabb anyagból készült, feliratot is megőrző síremlék…

bővebben