A betléri Andrássy-kastély

A gróf Andrássy család betléri ága

2024. április
Betlér, Budapest, Homonna, Parnó, Tiszadob, Tőketerebes, Velejte – mi köti össze e településeket? Ebben, a falvaktól mezővárosokon át Magyarország fővárosáig terjedő névsorban van egy fontos összekötő kapocs: az Andrássyak. A 20. század közepéig valamennyi településen az Andrássy család betléri ágának fontos uradalmi központjai és kastélyai, illetve palotái voltak. Tagjaik évszázadokon át befolyásos szereplői Felső-Magyarország, sőt a 19–20. század folyamán Magyarország közéletének, de emellett jeles művészetpártolók, műgyűjtők és szenvedélyes vadászok is voltak. A család legjelentősebb személyisége, id. gróf Andrássy Gyula, a „szép akasztott” pedig elmondhatta magáról, hogy pályafutása csúcsán nem csak Magyarország, de az európai politika meghatározó alakja is volt az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztereként. De hogyan jutottak el oda, hogy a magyar történelem ilyen meghatározó tényezőjévé váltak és kik voltak a család legfontosabb tagja id. gróf Andrássy Gyula mellett?
A tartalom megtekintéséhez be kell jelentkeznie. Kérjük . Még nem előfizető? Csatlakozzon hozzánk!
Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

Egy 1848-as honvéd őrnagy öröksége Amerikában: a Baróthy család története

Egy 1848-as honvéd őrnagy öröksége Amerikában: a Baróthy család története

Az Óhazából az Újvilágba könyvsorozat az Amerikába kivándorolt magyaroknak állít emléket. Egy különleges családtörténeti gyűjtemény, amely a magyar kivándorlók és leszármazottaik sorsán keresztül mutatja be a magyarok amerikai emigrációját és ennek generációkon átívelő hatásait. A sorozat első kötete mutatta be Baróthy László őrnagy és családja rendkívül kalandos történetét, amely a megjelenés óta a leszármazottakhoz is eljutott és számos, korábban ismeretlen részlettel gazdagodott.

bővebben
Spirálfüzetekbe zárt Európa

Spirálfüzetekbe zárt Európa

ÚTINAPLÓK A CSALÁDI ARCHÍVUMBÓL – LEVÉLTÁRI FORRÁSELEMZÉS A SZEMÉLYES HAGYATÉK TÜKRÉBEN A családtörténeti kutatások során a hivatalos források gyakran csak a múlt vázát adják, a valódi tartalmat a személyes hagyatékok, azon belül is az egodokumentumok biztosítják. Jelen írás egy levéltáros szemével mutatja be egy 1962 és 1979 között keletkezett útinapló-sorozat forrásértékét. A primer források elemzésén keresztül feltárul, miként egészítheti ki a szubjektív narratíva az anyakönyvi adatokat, hogyan rekonstruálható egy egyéni kapcsolati háló, és miként válik egy hétköznapi spirálfüzet a mikrotörténeti kutatás és a családi emlékezet értékes dokumentumává.

bővebben