A „koldus báró” Wardener család borsodi ága

Betlér, Budapest, Homonna, Parnó, Tiszadob, Tőketerebes, Velejte – mi köti össze e településeket?
Ebben, a falvaktól mezővárosokon át Magyarország fővárosáig terjedő névsorban van egy fontos
összekötő kapocs: az Andrássyak. A 20. század közepéig valamennyi településen az Andrássy család
betléri ágának fontos uradalmi központjai és kastélyai, illetve palotái voltak. Tagjaik évszázadokon
át befolyásos szereplői Felső-Magyarország, sőt a 19–20. század folyamán Magyarország közéletének,
de emellett jeles művészetpártolók, műgyűjtők és szenvedélyes vadászok is voltak. A család legjelentősebb
személyisége, id. gróf Andrássy Gyula, a „szép akasztott” pedig elmondhatta magáról, hogy pályafutása csúcsán
nem csak Magyarország, de az európai politika meghatározó alakja is volt az Osztrák–Magyar Monarchia
közös külügyminisztereként. De hogyan jutottak el oda, hogy a magyar történelem ilyen meghatározó tényezőjévé
váltak és kik voltak a család legfontosabb tagja id. gróf Andrássy Gyula mellett?

A tanulmány címét Nóti Károly híres kabaréjelenetéből kölcsönöztük. A jelenetben előforduló helyszín
akár lehetett a cikkben előforduló pihenőhely is.
Közismert, hogy a Nyugat-Európába utazó magyar arisztokraták milyen fontos tapasztalatokkal
tértek haza a 19. században. Így volt ez később is és az utazók gyakran követendő példákkal találkoztak
szinte az élet minden területén. Párhuzamosan a polgárosodással, illetve az arisztokraták társadalomban
betöltött szerepének változásával e réteg tagjai is egyre fogékonyabbak lettek jövedelmük alternatív kiegészítése
terén, sok esetben pedig – helyzetükből fakadóan többnyire komolyabb kockázat nélkül – személyes
érdeklődésből is kipróbálhattak másutt bevált, de Magyarországon újdonságnak számító jó módszereket, technikai
vagy üzleti újításokat. Egy család története szempontjából – társadalmi állására való tekintet nélkül –
lényeges és fontos, hogy sikerül-e megújulnia, követi-e a világ változásait, s hogy tagjai közül ki(k) az újító(k),
és miként valósítják meg elképzeléseiket. Az alábbiakban olvasható történet egy érdekes arisztokrata kísérletet
mutat be, amely nagy érdeklődést váltott ki a maga korában.
Angliában szerzett tapasztalatai alapján, és látva, hogy itthon ilyen még nincs, gróf Nádasdy Tamásné 1927-
ben úgy határozott, hogy a Budapestet Székesfehérváron át a Balatonnal összekötő országút mellett, Polgárdi,
és a Nádasdy-uradalmak egyik birtokközpontja, Lepsény között országúti bárt létesít. A Nádasdy-bár, ahogy
a legtöbben ismerték, ettől az évtől a kora 40-es évekig, a nyári szezonban várta vendégeit. Hasonló útmenti
bárt nem ismerünk a korszakban hazánkban, az I. világháború előtt csupán Budapesten a belvárosban működött
egy Amerikai Buffet nevű, a tengerentúli országot arculatában is megidéző, látványosságként is számontartott
vendéglátóhely.

Mihalek Zsuzsa díszlettervező 2024-ben Oscar-díjat nyert, de hányadik magyar Oscar is ez? Nem egyszerű a válasz, mert ki számít magyarnak a nyertesek közül? Aki magyar állampolgár volt a díj átvételekor és Magyarországon is született? Amennyiben igen a válasz, Mihalek Zsuzsa mindkét kritériumnak megfelel, ugyanúgy, mint az első magyar díjazott, aki 1934-ben ugyanabban a kategóriában győzött, mint az idei nyertes. De ki volt ő, az első magyar Oscar-díjas? Nézzük Szloboda Vilmos Béla alias Sándorházi Béla alias William S. Darling történetét Bormász pusztától Hollywoodig! Életútja nem csak fordulatossága miatt érdekes, de jól példázza a korszakot, és egyúttal kutatásmódszertani megfigyeléseket is tehetünk.