Nagy Iván és műve: a „Nagyiván”

A karcagi születésű Fabriczy Kováts Mihály, az amerikai könnyűlovasság társalapítója és első kiképző mestere születésének 300. évfordulóját ünnepeltük 2024-ben, ebben az évben pedig az Egyesült Államok függetlenségének 250. évfordulójára emlékezünk. A brit fennhatóság ellen küzdő füg getlenségi erőknek, George Washington Kontinentális Hadseregének első alkalommal lett 1777- tavaszán integráns része lovas csapattest, amelyet pár hónapra rá az európai háborúkban jártasságot szerzett katonaemberek, a magyar református gyökerekkel rendelkező Kováts Mihály és a fiatal lengyel nemes, Kazimierz Pułaski szervezett meg. Az alapító atyák a később Pułaski-légióként nevezett egység vezetőiként az amerikai függetlenségért áldozták életüket: Kováts ezredes-parancsnok 1779. május 11-én a dél-karolinai Charlestonban, míg a dandártábornoki rangban vitézkedő Pułaski pontosan öt hónappal később, a georgiai Savannahban esett el a britek elleni harcokban

A betyár életutakat tárgyaló sorozatunkba jól illeszkedő tanulmány példa arra is, hogy a forrás- hiány, a kevés adat ellenére milyen információk segítségével tárható fel mégis egy-egy életút. A bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei a vizsgált személy életének egy kis szeletére viszonylag részletes adatokat szolgáltatnak, és némiképp megismerhető belőle a vallomást tevő személy mentalitása is. A kutatás folytatásához jó támpont az ügyiratokban szereplő, akár tanúként megidézett személyek sora, hiszen a velük kapcsolatos információk részben vonatkozhatnak az általunk vizsgált személyre is. Módszertanilag is érdekes ez a kutatás, mert sok esetben egy átlagos állampolgárra vonatkozóan sincs sok adatunk, egy-egy anyakönyvi bejegyzés, hivatalos ügy iratai és a kapcsolati háló segít az életút feltárásában. A következő történet a családon belüli példák követésére, a minták átvételére vonatkozóan is tanulságos.

Vannak olyan középkori arisztokrata családok, akikről sokan hallottak. Ilyenek például a Hunyadiak, Újlakiak, Garaiak, Szapolyaiak, Bátoriak. Valóban, a 14–15. században ezek a családok töl tötték be a legfontosabb tisztségeket a Magyar Királyságban, politikai és társadalmi jelentőségük megkérdőjelezhetetlen. Arra már az 1970-es években rámutatott elsősorban Engel Pál, Fügedi Erik és Mályusz Elemér, hogy a középkori magyar történelem legjobban az uralkodó és az arisztokrata családok viszonyával írható le, ám sok egyébre derülhet fény, ha a nagybirtokos családok egymáshoz fűződő kapcsolatait is megvizsgáljuk.