Jókai arcképe

Jókai Mór családtörténetei – Sorsok, hagyatékok, válások, regények

2023. július
Szépirodalmi műveket olvasva rácsodálkozhatunk arra, hogy milyen erőteljesen jelen van egyes alkotásokban a családtörténet számos szempontja, olyan jellemzők, amelyekkel a kutatók is találkozhatnak, csak jóval prózaibb formában, levéltári anyagokat tanulmányozva. A ma már sokak által nehezen olvashatónak tartott Jókai Mór szinte minden regényével egy külön világot teremtett, ám ezeknek a fiktív történeteknek a hátterében sok esetben – modellként, mintaként – a hétköznapok valós eseményei húzódtak. Jókai szinte mindenről írt, hatalmas mennyiségű művet alkotott, amelyek alapján tanulmányozható az élet csaknem minden szegmense, a művelődéstörténet gazdag forrásanyagát adva ezzel közvetetten az utókornak. Ha valaki a korabeli szalonélet, a divat, a vendéglátás vagy éppen az utazás, esetleg a gyógyítás tárgykörében akarna kutatni a 19. századra vonatkozóan, Jókai arra is forrásul szolgálna. A regények hátterében álló, nyersanyagul használt valóság, az ábrázolt családi kapcsolatok, történések, sőt még a művek cselekményében szerepet játszó dokumentumok is mind olyan jellemzők, amelyek arra utalnak, hogy e kor köztudatában erősen benne volt a rokoni kapcsolatok fontossága, a leszármazás követhetősége, de akár a családi legendák ismerete is.
A tartalom megtekintéséhez be kell jelentkeznie. Kérjük . Még nem előfizető? Csatlakozzon hozzánk!
Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

A komáromi szekeresgazdák

A komáromi szekeresgazdák

A szekeres gazda kifejezés a régiségben nem a foglalkozás megjelölésére szolgált, hanem többnyire a maga földjén gazdálkodó, módosabb paraszti életmódot folytató rétegre vonatkozott. Komáromi viszonylatban azonban egy városban élő társadalmi réteget neveztek így: a nagyobb földbirtokkal rendelkezőket telkes gazdáknak, míg a kevesebb mint öt katasztrális hold földdel rendelkezőket, vagy más foglalkozást űzőket szekeresgazdáknak nevezték. A köznyelv általánosítva a városban élő nemesek endogám csoportját is egyszerűen szekeresgazdáknak nevezte. A komáromi szekeresgazdák első említése az 1720-as évekből származik, elkülönült közösségként azonban csak az 1750–60-es évektől tekinthetünk rájuk. A szekeresgazda családok többsége ugyanis nemességgel rendelkezett, bár akadt rá példa, hogy hűséges munkásukat, szolgálójukat is „maguk közé emelték” és a családi örökségbe, illetve a gazdák által kiállított komáromi bandériumba is bevették. Ennek következtében beszélhetünk egy rétegből adódó asszimilációs erőről is. Mindezek után feltehetjük a kérdést, kit is tekinthetünk komáromi szekeresgazdának? Egyszerűen megfogalmazva azt a személyt, aki a gazdák díszviseletét használta, illetve a komáromi városi – másnéven gazda – bandérium felvonulásaiban részt vett.

bővebben
„A magyar nábob háza” Kótaj községben

„A magyar nábob háza” Kótaj községben

A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kótaj község északi részén, a Bánomvára nevű településrészen található az egyik legszebb és egyben legtitokzatosabb kiskastély. A szakirodalom hivatalosan Ibrányi–Fráter-kúriaként tartja számon, a népnyelv azonban egyszerűen csak „Piller-kastély”-nak nevezi. Természetesen mind a két elnevezés helyes, hiszen az épületnek az elmúlt két évszázadban több tulajdonosa is volt: az Ibrányi, Groák, Hatzel, Körmendy, Mandel, Fráter, Jármy, Tahy és Piller családok.

bővebben
Betyárok családfája

Betyárok családfája

Angyal Bandi, az úri betyár
Angyal Bandi legendája több mint két évszázada foglalkoztatja a betyárvilág szerelmeseit. Az első betyárlegény, az úri világgal is dacoló romantikus „hős” személyéről és családjáról tengernyi szép- és szakirodalmi mű lelhető fel, ennek ellenére származásával, családi körülményeivel és még inkább utódaival kapcsolatban annál több a bizonytalanság. Írásunkban az úri betyár családját mutatjuk be, de nem kerüljük meg azt a kérdést sem, hogy élhetnek-e még közöttünk Angyal Bandi ivadékai, valóban voltak-e törvénytelen gyermekei?

bővebben