Szépirodalmi műveket olvasva rácsodálkozhatunk arra, hogy milyen erőteljesen jelen van egyes alkotásokban a családtörténet számos szempontja, olyan jellemzők, amelyekkel a kutatók is találkozhatnak, csak jóval prózaibb formában, levéltári anyagokat tanulmányozva. A ma már sokak által nehezen olvashatónak tartott Jókai Mór szinte minden regényével egy külön világot teremtett, ám ezeknek a fiktív történeteknek a hátterében sok esetben – modellként, mintaként – a hétköznapok valós eseményei húzódtak. Jókai szinte mindenről írt, hatalmas mennyiségű művet alkotott, amelyek alapján tanulmányozható az élet csaknem minden szegmense, a művelődéstörténet gazdag forrásanyagát adva ezzel közvetetten az utókornak. Ha valaki a korabeli szalonélet, a divat, a vendéglátás vagy éppen az utazás, esetleg a gyógyítás tárgykörében akarna kutatni a 19. századra vonatkozóan, Jókai arra is forrásul szolgálna. A regények hátterében álló, nyersanyagul használt valóság, az ábrázolt családi kapcsolatok, történések, sőt még a művek cselekményében szerepet játszó dokumentumok is mind olyan jellemzők, amelyek arra utalnak, hogy e kor köztudatában erősen benne volt a rokoni kapcsolatok fontossága, a leszármazás követhetősége, de akár a családi legendák ismerete is.