Az állami anyakönyvezés bevezetése

2023. július
Az egyházi anyakönyvezés Európában már jó 250-300 éves múltra tekintett vissza, amikor 1895-ben Magyarországon kötelező jelleggel bevezették az állami anyakönyvvezetést. Bár az egyházi anyakönyvek magánjellegű okiratok voltak, mégis – bizonyos értelemben – 1895-ig közokiratnak számítottak mivel addig nem volt más általános érvényű, a lakosság teljességére kiterjedő állami nyilvántartás.
A tartalom megtekintéséhez be kell jelentkeznie. Kérjük . Még nem előfizető? Csatlakozzon hozzánk!
Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

Felső-sziléziai felmenőim: a Ruszke család

Felső-sziléziai felmenőim: a Ruszke család

Személyes hangvételű kutatási beszámoló következik egy különlegesen szerencsés családkutatásról. A módszertani tanulságok és a kutatás csalódásai, kihívásai mellett megtudhatjuk, hogyan „szippantja be” a családkutatót őseinek múltja. Érdekes és tanulságos abból a szempontból is, hogy mind a képi források hasznosságáról, mind arról szemléletes képet nyújt, hogy az otthon fellelhető, családi levéltár hogyan lehet kiindulópontja a kutatásnak. Szó esik családi legendákról is, amelyek majd minden család történetében felbukkannak. Érdemes utánajárni ezeknek is, mert valóságalapjuk egyes esetekben igazolható. A szerző arra is rávilágít, hogy egy-egy család történetében miként jelennek meg a történelem olyan súlyos fordulatai is, mint a kitelepítés.

bővebben
Kőbe vésett életrajzok – Győri kötődésű példák síremlékek családtörténeti forrásként való használatára

Kőbe vésett életrajzok – Győri kötődésű példák síremlékek családtörténeti forrásként való használatára

Több közleményünkben foglalkoztunk a temetők, síremlékek forrásértékével, hiszen a sírkövek is történeti források, akárcsak az iratok vagy a képi ábrázolások. Az itt olvasható írás számos példát felvonultatva a gyakorlatban egy-egy kutatási példán mutatja be, hogy mi módon segíthetik a sírfeliratok adatelemei a családtörténeti kutatást, akár más források adatainak megerősítésével, de kiegészítő adatokra, vagy éppen a helytelen információk megcáfolására is olvashatunk szemléletes példákat, amelyeket látva rá is csodálkozhatunk, hogy milyen sok következtetés levonható egy sírfeliratból. Mindezek mellett a temetőkkel, temetkezéssel kapcsolatos egyéb forrásokra is kitér a szerző.

bővebben
E-kutatás Kalocsán: a Matricula-Historia-online

E-kutatás Kalocsán: a Matricula-Historia-online

A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban régóta hangsúlyosak az anyakönyvi kutatások, ennek egyik oka a Kalocsa-Bácsi, illetve a jogutód Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye területi joghatósága, amely összességében a Duna–Tisza köze meghatározó részének katolikus népességét érinti. Délen egykor része volt Bács-Bodrog vármegye, a történelmi „Bácska” vidéke, északon pedig 1993-tól Bács-Kiskun megye területével azonos. A másik okot az átlagosnál jobb forrásadottságok jelentették, Kalocsán ugyanis 1826-tól kezdődően gyűjtötték a főegyházmegye területéről az anyakönyvi másodpéldányokat, míg más egyházmegyei központokban általában csak 1895-től. Az anyakönyvi információk tetemes része így egy helyen volt kutatható, ráadásul a nagyobb részt határon túlra került települések esetében, ahol a viharos 20. században lakosságcserék, kitelepítések is történtek.

bővebben