Az állami anyakönyvezés bevezetése

Családtörténet-kutatás forrásai címmel sorozatot indítunk, amely kutatói nézőpontokat szem előtt tartva, az adattartalmak fellelhetőségére koncentrálva mutatja be mindazt, ami a családtörté net-kutatás szempontjából hasznos lehet. A kiindulópont a keresett adat és a fellelhetőség. Olyan útmutató-sorozatot adunk közre, amely a családtörténet-kutatás módszertanát, a különböző típusú- (és fenntartású) gyűjtemények (levéltár, könyvtár, múzeum) őrizetében lévő és a kutatáshoz felhasználható források legfőbb jellemzőit, valamint az interneten elérhető adatbázisok sorát és használatát is ismerteti tekintet nélkül azok létrehozóira, vagy az őrző intézményekre. E tanulmányok nemcsak haladó kutatókhoz szólnak, de az ajánlott kiadványok és adatbázisok tájékoztatóinak elolvasása, illetve a kutatói rutin megszerzése a kezdő kutatók számára nélkülözhetetlen az eredményes munkához.

Talán különösen hangzik, hogy anyakönyvek alapján nem dönthető el, hogy egy házasság megköttetett-e vagy sem, de az alábbi eset egy olyan kutatási tapasztalatot oszt meg, amely rávilágít a források esetenkénti bizonytalanságára. Ilyenkor a kutató más iratokhoz fordul, közvetett információk alapján próbál következtetni.

„adom atyafiságos kötelességgel értésére kegyelmednek” – A genealógiai kutatások során a kutatók gyakran felteszik maguknak a kérdést, hogy merre haladjanak tovább, ha a leginkább használt források, az anyakönyvek feltárását befejezték, vagy azok nem nyújthatnak segítséget. Többféle forrástípus is segítségünkre lehet ilyenkor (pl. a különböző tárgyú és szintű összeírások, oklevelek, iskolai iratok), közéjük tartozik azoknak az értesítőleveleknek a csoportja, amelyek az emberi életút legfontosabb három eseményéről – születés, házasság, halál – tudósították egy-egy család szűkebb és tágabb környezetét. E genealógiai forrásként is igen értékes dokumentum a 15–19. században volt elterjedt a történelmi Magyarországon.