A jövő kutatóterme – most / Az egyházi levéltárak egységes e-kutatási szolgáltatása, a Matricula

A család múltja iránti érdeklődés általában a gyerekkori élményekből, nosztalgiából, az elődök iránti tiszteletből vagy szeretetből ered. A kutatás tele van meglepetésekkel, élményekkel, de egyúttal szembesít múltbéli traumákkal is. Az én történetem elsősorban abban különbözik sok családkutatástól, hogy a visszatekintés eredménye nem egy kockás füzetbe írt, fiókba rejtett, unokákra hagyományozott családi legendárium, vagy vitrinbe helyezett szépen bekötött, nevekkel ellátott, szerteágazó fa, hanem egy család- és kortörténeti regény lett. Első könyvem – A széna illata – több ezer olvasómnak jelenthetett élményt és máig nem szűnik az érintett közösség érdeklődése a történet iránt. Hogyan is kezdődött?

Ha egy kutató őseit számba véve családfát szeretne készíteni, az összegyűjtött információk, dokumentumok tanulmányozása után leginkább az anyakönyveket kezdi „vallatni”, hogy azután további dokumentumtípusok (gyászjelentések, összeírások, temetői nyilvántartások stb.) átnézésével, esetleg tárgyi emlékek felkutatásával folytassa munkáját. E forrástípusoknak a családtörténeti kutatás során történő felhasználhatóságáról több értékes írás olvasható a Családfa Magazin korábbi lapszámaiban. De mit tegyen az a kutató, aki olyan korszakot szeretne kutatni, amelyből nem állnak rendelkezésünkre az említett iratok? Hiszen az egyházi anyakönyvezés – a polgárit néhány évszázaddal megelőzve – a nagyobb településeken is csak a 17. században kezdődött, vagy éppen a 18. század első felében; a gyászjelentések nyomtatása csupán a 19. század második felében terjedt el szélesebb körben; temetőink többsége pedig aligha „öregebb” 150–200 évesnél – nem is beszélve arról, milyen kevés bennük a tartósabb anyagból készült, feliratot is megőrző síremlék…

A magyarság 20. századi történelmében többször előfordult, hogy egyes embereket vagy embercsoportokat
különböző okok miatt – legtöbbször ideológia, vallás, gazdasági helyzet, háború – lakóhelyük elhagyására kényszerítettek. Ilyen volt többek között a magyarországi zsidók deportálása, a magyarországi svábok elhurcolása málenkij robotra a Szovjetunióba, a csehszlovák–magyar lakosságcsere, a magyarországi németek át- és kitelepítése Németországba és a Budapestről való kitiltások. Ezek között különleges helyet foglal el a hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltak története 1950–1953 folyamán, mivel békeidőben, ártatlan magyar családokat vittek el magyar emberek, koholt vádak alapján, gyakran személyes bosszú vagy éppen anyagi haszonszerzés reményében.

A hazai református felekezet legnagyobb iratgyűjteményét őrzi a Tiszántúli Református Egyházkerület
Levéltára, amely több mint 1800 iratfolyóméteres állományával a második legnagyobb magyar
egyházi levéltár. A történelem viharai által viszonylag megkímélt anyagai mind a Tiszántúl, mind
a Partium, a Bánság és Kárpátalja családkutatói számára is értékes, felfedezésre váró adatokat
tartalmaznak. A kutatást különösen segíti, hogy hagyományosan – a legnehezebb időkben is – a rendezettség és tisztaság mintaképének tartották a segédletekkel alaposan ellátott levéltárat.

A személyi számítógépek elterjedése –immár jó négy évtizede –forradalmasította az adatok és a szövegek feldolgozását, amely így szinte minden ipari és szellemi tevékenység központi folyamatainak egyikévé vált, nemkülönben a genealógiában. A legnagyobb innováció ezen a területen az anyakönyvek digitalizálása és globálisan elérhetővé tétele az interneten, valamint a korszerű számítógépes adatbázis-kezelő programok alkalmazása a kutatási adatok tárolásárára, feldolgozására.

Jászság és a két Kunság nevét napjainkban két vármegye is őrzi, viszont kevéssé ismert, hogy a három történelmi tájegység valamikor egy önálló közigazgatási egységet is alkotott. Bár a történelem viharai igen mostohán bántak vele, a Jászkun kerület írásos emlékei igen gazdag forrásbázisul szolgálnak nemcsak a kiváltságos kerület, de annak településeit vagy akár lakóit kutatók számára. Rövid írásunkban ezen forrásokat kívánjuk röviden, a teljesség igénye nélkül bemutatni, a családkutatók figyelmébe ajánlani.