A hagyományos, írásos dokumentumokra épülő családfakutatásnak, amely elsősorban az anya könyvekre, és egyéb feljegyzésekre támaszkodik, két nagy hátránya van. Az egyik, hogy csak az utolsó, humángenetikai időszak néhány száz éves szeletét tartalmazza csak, a másik, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy az információk, amelyeket felhasználunk, örökléstanilag helye- - sek-e. Lehetnek hibás bejegyzések, NPE-k (Non-Paternity Event; nem az az apa, aki fel van tűntetve – félrelépés, örökbefogadás stb.), és más okok is, amelyek miatt a kutatás során felhasznált adat voltaképpen téves. Egy anyakönyvi alapú családfa tulajdonképpen csak hipotézisnek, feltételezésnek tekinthető. A valós családfánk (és ez még csak a családtörténet vázlata) kutatásában elengedhetetlen ma a genetikai vizsgálat is. De mi is ez a genetika, hogyan segíthet ebben?