A Ludány nembeli Kereskényi család története 1221-től 1494-ig

A mohácsi csata 500. évfordulója előtti években zajló Mohács-kutatások közül alighanem a sátorhelyi tömegsírok – pécsi régészek és szegedi antropológusok általi – feltárása és feldolgozása hozta a leglátványosabb, egyúttal a legmegrázóbb eredményeket és képsorokat. A csata után két nappal rituálisan kivégzett, a források szerint másfél-kétezer főre becsülhető áldozatok sorsa segít megérteni, milyen emberpróbáló küzdelemre kényszerült a Magyar Királyság a 14. század második felétől az egyre fenyegetőbb, és a 16. század elejére már feltartóztathatatlan oszmán terjeszkedéssel szemben, és milyen folytonos véráldozatot követelt ez az ország lakosságától. A Történettudományi Intézetben alakult kutatócsoport – a régész és antropológus kollégáktól függetlenül, de kutatásaikat nyomon követve – a csata résztvevőit igyekezett minél nagyobb számban, név szerint azonosítani és életútjukat feltárni – ahogy gyakran fogalmaztunk, szimbolikusan nevet és személyiséget adva a névtelen csontoknak.

A dunántúli rablóvilág utolsó nagy virágkora a szabadságharc bukása és a kiegyezés közötti „zsandáros időkre” esett. Nehéz, sötét felhők jártak azokban az esztendőkben az ország felett. A zömében szökött katonákból és duhaj pásztorokból verbuvált csavargó bandák dicstelen működése nemcsak a közbátorságot, de az osztrák mintára kiépült csendőrség tekintélyét is alaposan megtépázta. 1862-re már ismét olyan gyakorivá váltak a fegyveres rablások és kegyetlenkedések országszerte, hogy a budai Helytartótanács több vármegyében is kénytelen volt a statáriális bíróság felállításáról rendelkezni, és egyúttal elhatározta: végleg felszámolja a törvényen kívüliek társadalmát.

A honvédelmi miniszterek sorában a kevésbé ismertek közé tartozik vitéz Somkuthy József (1883–1961) neve, annak ellenére, hogy hosszú katonai pályafutása végén érte a kinevezés. A pályáját az Osztrák–Magyar Monarchiában kezdő katonatiszt karrierje az első világháború után, a Horthy-korszakban teljesedett ki. Alig másfél hónapig töltötte be miniszteri tisztségét, melynek lezárása is érdekes történet. Ebben nem kis szerepe volt Hermann Göringnek, a Harmadik Birodalom második emberének.