Megyeháza tér a 19. század közepén, Székesfehérvár

Egy betyár a Mezőföldről – Liliom János története

2025. október
Liliom János Sobri Jóska és Milfajt Ferkó kortársaként az 1830-as évek rettegett betyárjának számított, bűncselekményeivel országos hírnévre tett szert. Ennek ellenére a neve feledésbe merült, az utókor nem őrizte meg az emlékét, a néphagyományokban, földrajzi helynevekben nem lelhető fel a neve. Életútja – amely Sobri Jóskáéhoz hasonlóan nem szűkölködött kalandokban – a levéltári források és a korabeli sajtó alapján viszont jól rekonstruálható. E közleményünk, folytatva a betyár életutak sorozatot, elénk tárja, hogy egy, a fordulatos történetekből ismert betyárra vonatkozóan milyen valós információ lelhető fel, valamint azt is, hogy milyen források vonatkoz(hat)nak e társadalmi csoportra. Liliom János esetében nem a származásra, hanem a tevékenységre vonatkozóan találunk sok adatot, amely alapján viszonylag nagy részletességgel rekonstruálható az életút. A tanulmány egyúttal rávilágít a törvényszéki források, a peranyagok nagy forrásértékére és részletes adattartalmára is.
A tartalom megtekintéséhez be kell jelentkeznie. Kérjük . Még nem előfizető? Csatlakozzon hozzánk!
Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

Egy 1848-as honvéd őrnagy öröksége Amerikában: a Baróthy család története

Egy 1848-as honvéd őrnagy öröksége Amerikában: a Baróthy család története

Az Óhazából az Újvilágba könyvsorozat az Amerikába kivándorolt magyaroknak állít emléket. Egy különleges családtörténeti gyűjtemény, amely a magyar kivándorlók és leszármazottaik sorsán keresztül mutatja be a magyarok amerikai emigrációját és ennek generációkon átívelő hatásait. A sorozat első kötete mutatta be Baróthy László őrnagy és családja rendkívül kalandos történetét, amely a megjelenés óta a leszármazottakhoz is eljutott és számos, korábban ismeretlen részlettel gazdagodott.

bővebben
Spirálfüzetekbe zárt Európa

Spirálfüzetekbe zárt Európa

ÚTINAPLÓK A CSALÁDI ARCHÍVUMBÓL – LEVÉLTÁRI FORRÁSELEMZÉS A SZEMÉLYES HAGYATÉK TÜKRÉBEN A családtörténeti kutatások során a hivatalos források gyakran csak a múlt vázát adják, a valódi tartalmat a személyes hagyatékok, azon belül is az egodokumentumok biztosítják. Jelen írás egy levéltáros szemével mutatja be egy 1962 és 1979 között keletkezett útinapló-sorozat forrásértékét. A primer források elemzésén keresztül feltárul, miként egészítheti ki a szubjektív narratíva az anyakönyvi adatokat, hogyan rekonstruálható egy egyéni kapcsolati háló, és miként válik egy hétköznapi spirálfüzet a mikrotörténeti kutatás és a családi emlékezet értékes dokumentumává.

bővebben