Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya

Örök szerelemben. A Nádasdyak családi kapcsolatai

2024. július
A mohácsi csatát (1526) követő másfél évszázad történetét fegyveres és vallási összecsapások, diplomáciai tárgyalások, kompromisszumok történeteként ábrázolják a szaktudományi és ismeretterjesztő munkák egyaránt. Természetesen nem is tehetnek másként, hiszen a magyar történelem egyik legküzdelmesebb időszaka a nagy csaták és határmenti csatározások ideje volt, amikor a hétköznapi életet is áthatották a messzi vidéken zajlott ütközetek hírei. A Nádasdy családban a feleségek ilyen körülmények között férjük távollétében, de megözvegyülve is nagy lelkiismeretességgel és határozottsággal intézték a rájuk bízott vagy rájuk maradt feladatokat, védték családjuk érdekeit és birtokaik épségét. Erős, határozott asszonyok voltak erős és határozott férjek mellett. Semmi okunk nincs arra, hogy feltételezzük, az érzelmek nem játszottak szerepet a Nádasdy család tagjainak életében. Beszélhetünk érdekházasságokról, de szerelemről is. A következőkben részleteket villantunk fel a Nádasdyak családi kapcsolatairól, férjekről, feleségekről és természetesen a gyerekekről. Forrásaink elsősorban levelek, amelyek bőséggel állnak rendelkezésünkre, főleg a 16. század közepéről.
A tartalom megtekintéséhez be kell jelentkeznie. Kérjük . Még nem előfizető? Csatlakozzon hozzánk!
Családfa Kiadó logó

További

További cikkek:

A komáromi szekeresgazdák

A komáromi szekeresgazdák

A szekeres gazda kifejezés a régiségben nem a foglalkozás megjelölésére szolgált, hanem többnyire a maga földjén gazdálkodó, módosabb paraszti életmódot folytató rétegre vonatkozott. Komáromi viszonylatban azonban egy városban élő társadalmi réteget neveztek így: a nagyobb földbirtokkal rendelkezőket telkes gazdáknak, míg a kevesebb mint öt katasztrális hold földdel rendelkezőket, vagy más foglalkozást űzőket szekeresgazdáknak nevezték. A köznyelv általánosítva a városban élő nemesek endogám csoportját is egyszerűen szekeresgazdáknak nevezte. A komáromi szekeresgazdák első említése az 1720-as évekből származik, elkülönült közösségként azonban csak az 1750–60-es évektől tekinthetünk rájuk. A szekeresgazda családok többsége ugyanis nemességgel rendelkezett, bár akadt rá példa, hogy hűséges munkásukat, szolgálójukat is „maguk közé emelték” és a családi örökségbe, illetve a gazdák által kiállított komáromi bandériumba is bevették. Ennek következtében beszélhetünk egy rétegből adódó asszimilációs erőről is. Mindezek után feltehetjük a kérdést, kit is tekinthetünk komáromi szekeresgazdának? Egyszerűen megfogalmazva azt a személyt, aki a gazdák díszviseletét használta, illetve a komáromi városi – másnéven gazda – bandérium felvonulásaiban részt vett.

bővebben
„A magyar nábob háza” Kótaj községben

„A magyar nábob háza” Kótaj községben

A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kótaj község északi részén, a Bánomvára nevű településrészen található az egyik legszebb és egyben legtitokzatosabb kiskastély. A szakirodalom hivatalosan Ibrányi–Fráter-kúriaként tartja számon, a népnyelv azonban egyszerűen csak „Piller-kastély”-nak nevezi. Természetesen mind a két elnevezés helyes, hiszen az épületnek az elmúlt két évszázadban több tulajdonosa is volt: az Ibrányi, Groák, Hatzel, Körmendy, Mandel, Fráter, Jármy, Tahy és Piller családok.

bővebben
Betyárok családfája

Betyárok családfája

Angyal Bandi, az úri betyár
Angyal Bandi legendája több mint két évszázada foglalkoztatja a betyárvilág szerelmeseit. Az első betyárlegény, az úri világgal is dacoló romantikus „hős” személyéről és családjáról tengernyi szép- és szakirodalmi mű lelhető fel, ennek ellenére származásával, családi körülményeivel és még inkább utódaival kapcsolatban annál több a bizonytalanság. Írásunkban az úri betyár családját mutatjuk be, de nem kerüljük meg azt a kérdést sem, hogy élhetnek-e még közöttünk Angyal Bandi ivadékai, valóban voltak-e törvénytelen gyermekei?

bővebben