Családtörténet és nyomdászattörténet találkozása

Ha valaki a múlt század közepéig a főváros északi szomszédságában fekvő Dunakesziről Fót irányába tartott, a két község határán emelkedő Kő-hegy lankáin biztosan megakadt a szeme egy csinos, tornyos kúrián. Habár az imreházi kastély épülete hosszú évtizedeken keresztül a környék ékszerdobozának számított, a második világháború után néhány esztendő leforgása alatt egy elnéptelenedett szellemlakká vált. Az 1950-es évek közepére már a köveit is széthordták, mindössze a torony, a pince és egy fedett kút maradt épségben. Mára már ezek nyomát is benőtte a növényzet. Pedig közel egy évszázadon át a Dunakeszihez tartozó kastély a környék társasági életének egyik központja volt, híre még az országos sajtóba is gyakran bekerült. Írásunkban levéltári források és régi újságcikkek segítségével idézzük fel az egykori tulajdonosok, lakók történetét: a szerelmekkel, botrányokkal és tragédiákkal is tarkított múltat.

HOGYAN ÉL TOVÁBB AZ AMERIKÁS KIVÁNDORLÓK ÖRÖKSÉGE? – Az Óhazából az Újvilágba közösségi örökségprogram célja az Amerikába kivándorolt magyarok emlékének megőrzése. Ezek a történetek azonban nem érnek véget a kivándorlással – sőt, sok esetben ott kezdődnek csak igazán. Fontos tehát, hogy ne csupán a kivándorlók életét, hanem az őket követő generációk sorsát is kövessük a „párhuzamos világokban” az óceán két partján. A családfakutatás így formálódik 4–5 generációt átfogó, élő családi krónikává, amely ma is íródik tovább ahogy a leszármazottak új nyomokra bukkannak, elveszettnek hitt rokonokat találnak, és közösen őrzik kivándorló őseik hagyatékát.

A Habsburg nádori kripta a Habsburg–Lotaringiai-család nádori (palatinus) ágának megalapítója, József Antal főherceg, magyar királyi herceg és családja kevesek által ismert temetkezési helye a Budavári Palota épületegyüttesében. A sírbolt a palota egyetlen olyan helyszíne, amely túlélte a II. világháborús ostrom pusztítását, valamint az azt követő bontásokat és csak viszonylag kis átalakítások érték, így „ékszerdobozként” őrzi a 19–20. század fordulóján, Hauszmann Alajos munkássága nyomán újjászületett királyi palota szépségét. Az alábbi tanulmányból nemcsak Budapest egyik építészeti, művelődés- és művészettörténeti értékének históriájába kaphatunk bepillantást, hanem a Habsburg–Lotaringiai- család tagjainak életébe, haláluk körülményeibe és temetésük részleteibe is.