Magyarországon élt zsidó családok kutatása – Családkutatás otthonról

A hazai református felekezet legnagyobb iratgyűjteményét őrzi a Tiszántúli Református Egyházkerület
Levéltára, amely több mint 1800 iratfolyóméteres állományával a második legnagyobb magyar
egyházi levéltár. A történelem viharai által viszonylag megkímélt anyagai mind a Tiszántúl, mind
a Partium, a Bánság és Kárpátalja családkutatói számára is értékes, felfedezésre váró adatokat
tartalmaznak. A kutatást különösen segíti, hogy hagyományosan – a legnehezebb időkben is – a rendezettség és tisztaság mintaképének tartották a segédletekkel alaposan ellátott levéltárat.

A személyi számítógépek elterjedése –immár jó négy évtizede –forradalmasította az adatok és a szövegek feldolgozását, amely így szinte minden ipari és szellemi tevékenység központi folyamatainak egyikévé vált, nemkülönben a genealógiában. A legnagyobb innováció ezen a területen az anyakönyvek digitalizálása és globálisan elérhetővé tétele az interneten, valamint a korszerű számítógépes adatbázis-kezelő programok alkalmazása a kutatási adatok tárolásárára, feldolgozására.

Jászság és a két Kunság nevét napjainkban két vármegye is őrzi, viszont kevéssé ismert, hogy a három történelmi tájegység valamikor egy önálló közigazgatási egységet is alkotott. Bár a történelem viharai igen mostohán bántak vele, a Jászkun kerület írásos emlékei igen gazdag forrásbázisul szolgálnak nemcsak a kiváltságos kerület, de annak településeit vagy akár lakóit kutatók számára. Rövid írásunkban ezen forrásokat kívánjuk röviden, a teljesség igénye nélkül bemutatni, a családkutatók figyelmébe ajánlani.

A tanfelügyelőségi iratok a családtörténet-kutatásban
Talán nem magától értetődő, ha valaki tanügyi hivatalok iratait ajánlja forrásként a családtörténetkutatók figyelmébe, pedig a vármegyei tanfelügyelőségek levéltári anyagai nagyon hasznosak lehetnek azok számára, akiknek felmenői között alsófokú iskolákban tanító pedagógusok voltak. E hivatalok fondjai ugyanis olyan személyi és munkaügyi iratokat tartalmaznak, amelyek alkalmasak lehetnek egy-egy pedagógus pályájának alapos feltárására vagy a már meglévő ismeretek kiszélesítésére. Írásunkban példaként a jász-nagykun-szolnok vármegyei iratokra támaszkodunk, előtte azonban áttekintjük a tanfelügyelői hivatalok rövid történetét és a fennmaradt iratok kutatásának lehetőségeit.

Személyes hangvételű kutatási beszámoló következik egy különlegesen szerencsés családkutatásról. A módszertani tanulságok és a kutatás csalódásai, kihívásai mellett megtudhatjuk, hogyan „szippantja be” a családkutatót őseinek múltja. Érdekes és tanulságos abból a szempontból is, hogy mind a képi források hasznosságáról, mind arról szemléletes képet nyújt, hogy az otthon fellelhető, családi levéltár hogyan lehet kiindulópontja a kutatásnak. Szó esik családi legendákról is, amelyek majd minden család történetében felbukkannak. Érdemes utánajárni ezeknek is, mert valóságalapjuk egyes esetekben igazolható. A szerző arra is rávilágít, hogy egy-egy család történetében miként jelennek meg a történelem olyan súlyos fordulatai is, mint a kitelepítés.

Több közleményünkben foglalkoztunk a temetők, síremlékek forrásértékével, hiszen a sírkövek is történeti források, akárcsak az iratok vagy a képi ábrázolások. Az itt olvasható írás számos példát felvonultatva a gyakorlatban egy-egy kutatási példán mutatja be, hogy mi módon segíthetik a sírfeliratok adatelemei a családtörténeti kutatást, akár más források adatainak megerősítésével, de kiegészítő adatokra, vagy éppen a helytelen információk megcáfolására is olvashatunk szemléletes példákat, amelyeket látva rá is csodálkozhatunk, hogy milyen sok következtetés levonható egy sírfeliratból. Mindezek mellett a temetőkkel, temetkezéssel kapcsolatos egyéb forrásokra is kitér a szerző.