Lantai Sándor, Petőfi Sándor elfeledett barátja

ÚTINAPLÓK A CSALÁDI ARCHÍVUMBÓL – LEVÉLTÁRI FORRÁSELEMZÉS A SZEMÉLYES HAGYATÉK TÜKRÉBEN A családtörténeti kutatások során a hivatalos források gyakran csak a múlt vázát adják, a valódi tartalmat a személyes hagyatékok, azon belül is az egodokumentumok biztosítják. Jelen írás egy levéltáros szemével mutatja be egy 1962 és 1979 között keletkezett útinapló-sorozat forrásértékét. A primer források elemzésén keresztül feltárul, miként egészítheti ki a szubjektív narratíva az anyakönyvi adatokat, hogyan rekonstruálható egy egyéni kapcsolati háló, és miként válik egy hétköznapi spirálfüzet a mikrotörténeti kutatás és a családi emlékezet értékes dokumentumává.

A Dorozsma nembeli Garai család tagjai a középkori Magyar Királyság történetének meghatározó alakjai voltak IV. Bélától Hunyadi Mátyásig. Három nádort adtak az országnak. A család a 15. század elején a legnagyobb birtokvagyonnal rendelkező bárói famíliaként elsőként törekedett arra, hogy házassági kapcsolatokat alakítson ki a szomszédos országok főúri vagy uralkodó dinasztiáival. A 19. században romantikus festmények és operák jelenítették meg életük egy-egy epizódját, mára azonban kikoptak a középiskolai tankönyvek lapjairól is.

A 20. századi határváltozások következtében magyar családok ezrei hagyták el otthonaikat, s kerestek maguknak új lakhelyet. A bukovinai székelyeket a második világháború idején telepítették haza, de az országhatár változásai miatt hamarosan ismét vándorolniuk kellett. Jelen írás történe tüket Istvánovity Istvánné, leánykori nevén Papp Ilona, 2013-ban felvett interjúja segítségével kívánja bemutatni. Az 1938-ban még a bukovinai Fogadjistenben született és 2020-ben elhunyt asszony által elmesélt történet nem pusztán családtörténet, betekintést enged a bukovinai székelyek mindennapjaiba, szokásaikba és természetesen képet ad 20. századi megpróbáltatásairól is.