A „koldus báró” Wardener család borsodi ága

Generációmból talán nem én vagyok az egyetlen, akinek gyermekkorában az egyik első találkozása a magyar történelemmel a Mondák a magyar történelemből c. animációs játékfilmsorozat volt. Ez 1986 és 1988 között két évadban, tizenhárom részben dolgozta fel Jankovics Marcell forgatókönyve alapján és rendezésében a magyar történelem leghíresebb mondáit, legendáit. A korábbi évszázadokban a tűz körül elmesélt történeteket gyermeki jómagam a sátoraljaújhelyi Városi Könyvtárból kölcsönzött videókazettákból ismertem meg. A tizenegyedik rész a Jankula címet kapta, amely Hunyadi János származásának történetét mesélte el Heltai Gáspár (†1574) krónikája alapján.

Magyarországon a betyár szó hallatán az emberek képzeletében általában a fiatal, életerős, független férfiak alakja jelenik meg, akik hőstetteik során megbüntették a gazdagokat és segítették
a szegényeket. A nagy tettek között pedig a csárdákban történő vidám mulatozással, borozgatással töltötték el az időt. Mindezt a különböző filmek és egyes zenei ábrázolások is nagymértékben erősítik. Egyes, betyárokkal kapcsolatos történetek azonban az általuk elkövetett brutális bűncselekményekről, rablásokról, gyilkosságokról szólnak, ahol az áldozatok között szegény emberek, papok, kocsmárosok, molnárok is szerepelnek.

Előző lapszámunkban a nevezetes betyár, Angyal Bandi életútját és családi kapcsolatait mutattuk be. Most folytatjuk e különleges csoport, a betyárok hátterének, a rájuk vonatkozó forrásoknak a bemutatását egy másik személy, Milfajt Ferkó történetével. Többes cél vezérel minket e sorozat folytatásával. Egyrészt minden társadalmi csoport és jelenség esetében érdekes tanulmányozni, hogy mennyire heterogén vagy homogén annak összetétele, jellege, mennyire hasonló vagy eltérő az odatartozó vagy odakapcsolódó személyek családi háttere, helyzete, életútja. Ezt leginkább a konkrét életpályák ismeretében lehet megtudni, amennyiben a népemlékezetben és a sajtóban megmaradt történeteken túl, hiteles, elsősorban levéltári forrásokat találunk. Másrészt esetük jó példa a normától való eltérés dokumentálására is. Milyen források őrizték meg emléküket? Azok hol lelhetők fel és milyen adatokat tartalmaznak? Kiderül az is, hogy az eltérő részletességű források bizonyos esetekben nemcsak a betyárokra, hanem a károsultakra vonatkozóan is számottevő adatokat tartalmaznak (például ingatlanokról, tárgyakról). A témához – mintegy bevezetőként – jól kapcsolódik Lesz Éva betyáréletet bemutató összegző tanulmánya jelen lapszámunkban.