Talán különösen hangzik, hogy anyakönyvek alapján nem dönthető el, hogy egy házasság megköttetett-e vagy sem, de az alábbi eset egy olyan kutatási tapasztalatot oszt meg, amely rávilágít a források esetenkénti bizonytalanságára. Ilyenkor a kutató más iratokhoz fordul, közvetett információk alapján próbál következtetni.
„adom atyafiságos kötelességgel értésére kegyelmednek” – A genealógiai kutatások során a kutatók gyakran felteszik maguknak a kérdést, hogy merre haladjanak tovább, ha a leginkább használt források, az anyakönyvek feltárását befejezték, vagy azok nem nyújthatnak segítséget. Többféle forrástípus is segítségünkre lehet ilyenkor (pl. a különböző tárgyú és szintű összeírások, oklevelek, iskolai iratok), közéjük tartozik azoknak az értesítőleveleknek a csoportja, amelyek az emberi életút legfontosabb három eseményéről – születés, házasság, halál – tudósították egy-egy család szűkebb és tágabb környezetét. E genealógiai forrásként is igen értékes dokumentum a 15–19. században volt elterjedt a történelmi Magyarországon.
Egy zárt Facebook-csoport indult útjára 2024 februárjában, amelynek tagjai egyvalamiben biztosan osztoztak: mindannyian az Amerikába kivándorolt felmenőik vagy más családtagjaik történetét kutatták. Ki a dédnagyapa fotóját, ki egy elfeledett levelet, ki egy különös családi történetet hozott magával és osztotta meg, miután belépett. Ami kezdetben csak egy online találkozási pont volt, néhány nap alatt élő közösséggé alakult – majd megszületett belőle az Óhazából az Újvilágba könyvsorozat is.